Az elpusztíthatatlan Gyurcsány

Gyurcsány Ferenc politikai karrierje halhatatlan, de miért?

Ezen a héten azt vesszük górcső alá három szemszögből, hogy az ex-miniszterelnök hogyan maradt életben a hazai politikában, és lett újra a legnépszerűbb ellenzéki erő vezetője, miközben a többi pártnál valósággal hullottak a fejek az elmúlt kilenc évben.

Dunning-Kruger: What is dead may never die.

„Ami halott nem halhat meg többé, de felkél, keményebben és erősebben.” A Trónok harca univerzum Vas-szigeteki harcosainak mottója. Valamint Gyurcsány Ferenc 16%-ának magyarázata.

2006-ban Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége haldokolni kezdett. Az elmúlás igen hosszadalmas, fájdalommal teli és helyenként igen kínos aktussá korcsosult. 2009-ben végül a beteg megadta magát, és néhány kapálózó próbálkozás után az utolsó sóhaj is elhagyta a száját: „Nem, nem és nem. A nyugdíjakat nem. Nem, nem, soha!”
Gyurcsány Ferenc politikai karrierje meghalt. Hogy aztán újra felkéljen. Keményebben. És erősebben.

Mielőtt megnézzük hol tart most az ex-miniszterelnök, ugorjunk vissza néhány évet az időben, és nézzük meg hol tartott akkor a Gyurcsány sztori. Gyurcsány Ferenc 2004 és 2006 között hatalma és élete csúcsán volt. Hosszú és kitartó munka után, vérrel és verejtékkel sikerült megbuktatnia a miniszterelnökét, és beülni a helyére. Szűk 2 évvel később a választók által is legitimálva lett, és Orbánt felülmúlva további 4 évet szerzett magának abból, amit a politikusok még a kokainnál is jobban szeretnek: hatalomból. A kérdés, amit akkoriban a Fidesz nem tudott megfejteni a következő: mi volt Fletó titka?
Szeretek úgy gondolni a politikai versenyre, mint különböző történetek versenyére. Történetek, amiket a politikusok hazudnak  mesélnek nekünk a világról, és saját magukról. Történet a 3 gyermekes, templomba járó, keményen dolgozó férfiról, aki nagyon szeretne képviselő lenni. Történet egy európai országok közötti, teljes integrációs folyamatról, ami majd európai nyugdíjakkal jár Kati néninek a 13. kerületben, valamint a visszavonult alkoholista András bácsinak Bivalybasznádon. Vagy éppen egy történet egy erőszakos, pusztító embertömegről, akik lángokban akarják látni a világot. És történet az egyetlen dologról, ami őket megállíthatja: egy Magyarország méretű, nagyjából közepes lófasznyi kerítés.

A történet, amit Gyurcsány Ferenc 2006 környékén magáról mesélt, egy férfiről szólt. Egy férfi, aki remek szónok, karizmatikus vezető, és a legalkalmasabb hogy Magyarországot integrálja Európába. És ami a legfontosabb: ez a férfi nem Orbán Viktor. 2006-ban ez a sztori elég volt a győzelemhez.

Aztán jött Őszöd. És ennyit kell írnom, nem kell tovább magyaráznom. Te is pontosan tudod mi történt, kedves olvasó. A lényeg, hogy az a Gyurcsány sztori ami a választásokon még tarolt, már nem volt elég erős. Ideje volt újrapoziciálni a Nemzet színészét. ( https://www.youtube.com/watch?v=0ay23coqpQg)

Ekkor született meg az Igazmondó Politikus legendája. A Párt (nem a mostani A Párt, hanem az előző A Párt) úgy próbálta menteni a menthetetlent, hogy elkezdték mesélni a következő sztorit: a mostani miniszterelnök végre kimondja azt, amire mindannyian gondolunk, és a lelkünk mélyén mindannyian tudunk: ezek a kurva politikusok nem is értünk dolgoznak, hanem magukért. De most majd a Gyurcsány megmutatja! Végre valaki, aki szembeszáll velük. Valaki, aki leszámol a böszmeségekkel! Valaki, aki kimondja az igazat, és nyílt lapokkal játszik. Persze kicsit hitelesebb lett volna ez a történet, ha nem egy színfalak mögött zajló, zártkörű összejövetelen próbálja titokban megtartani a beszédet. Mindenesetre a sztori bevált, Gyurcsány Ferencet nem koncolták fel az emberek. Sőt, nem is kellett azonnal lemondania. (Hamarosan érkezik a 7 kötetes könyvsorozatunk arról, miért lett volna jobb mindenkinek, ha azonnal lemond. Tényleg mindenkinek jobb lett volna: Orbánnak aki hamarabb jut hatalomhoz, az MSZP-nek mert talán még ma is létező párt lenne, az országnak mert azt hinnék az emberek vannak következmények, és Gyurcsány Ferencnek mert napjainkban megint ő lenne a miniszterelnök.) A kormányzás folytatódott, habár bonyolította a helyzetet némi illegális rendőri tevékenység, egy-két kilőtt szem, valamint pár összevert nagymama. De kérdem én, melyik kormányzás zökkenőmentes?

És akkor jött a válság. És ezzel egy váratlan esély Gyurcsánynak. Milyen miniszterelnök az, aki örül egy gazdasági válságnak?

Olyan, akinek az országában épp politikai válság van. Gyurcsány Ferenc új sztorija az volt, hogy ő menti majd meg az országot. A Férfi, aki megvédi az embereket a válságtól. A Férfi, aki erőnek erejével és vasakarattal kormányozza a Nemzet hajóját a válság viharos tengerén. A Férfi, aki hátával tartja az Ország plafonját, miközben a világ összeomlik körülötte. Gyurcsány Ferenc mindent egy lapra feltéve beleállt a válság kezelésébe, mert ez volt az egyetlen esélye, hogy visszanyerje a legitimációját. Kit érdekel, hogy végighazudott másfél-két évet, ha cserébe megmenti a magyarok munkahelyeit? Ki meri számonkérni rajta a költségvetés meghamisítását, ha cserébe megvédi a családok otthonait a bankoktól? Ki meri a szemére vetni azt a néhány kilőtt szemet, ha sikerül megóvnia a nyugdíjakat? Gyurcsány Ferenc pontosan tudta, hogyan lehet az emberek szemében ismét ugyanaz a karizmatikus és támogatott vezető, aki egykor volt. Ha sikerül kezelnie a válságot.

Nem sikerült.

Gyurcsány Ferenc politikai karrierje 2009-ben meghalt. Hogy aztán újra felkéljen. Keményebben. És erősebben.

2010 után, mikor a kormány valami visszatetszőt csinált, mindig azzal nyugtatták magukat az bizonytalanok, hogy „Még mindig jobb mint Gyurcsány volt”. Vagy „Mert mit akartok??! Hogy visszajöjjön a Gyurcsány?” Orbán vagy Gyurcsány. Erre egyszerűsödött az emberek választási lehetősége.

És ekkor Gyurcsány Ferenc nyomott egy all-int. Visszatért a 2006-os történethez, és elkezdte magáról terjeszteni a régi sztorit: Ő nem Orbán Viktor. Ő minden, ami nem Orbán Viktor. Ismét úgy pozicionálta magát, mint a nagy Nemezis, az egyetlen, akitől Orbán Viktor fél. És következetesen képviselte is ezt. Következetesen támadta a Fideszt. Ezzel mutatva, hogy ő az, aki nem Orbán Viktor. Támadta őket az Uber miatt. Támadta őket az ukrán szavazók miatt. Folyamatosan és következetesen. 2019-ben májusában a szavazók meg kívánták büntetni azokat, akik összejátszanak a NER-rel. A szavazatokat olyannak akarták adni, akikről biztosak lehetnek abban, hogy nem szavaznának meg plakáttörvényeket a Fidesszel karöltve. Akik nem üzemeltetnének a Fidesszel közösen parkolási maffiát. Akiknek Orbánnal nincs alku.

Gyurcsány Ferenc folyamatos és következetes szembehelyezkedése Orbán Viktorral beérett. 16%-ot kapott, amiért kitartóan állította magáról azt, hogy ő nem Orbán Viktor.

Az egyetlen kérdés, hogy ez a 16% egy halott politikai karrier utolsó megvonaglása, vagy annak a jele hogy a halott újra felkélt. Keményebben. És erősebben.

B.G. Hunt: Fletó reloaded. Az ember akinek el kellett volna takarodnia 2006-ban, visszavonulnia 2009-ben, és saját pártot egyáltalán nem alakítani 2011-ben mégis maradt, és immár a legtámogatottabb ellenzéki párt élén borzolja a kedélyeket. Gyurcsány beleégett az emberek elméjébe és a nevének puszta említése is a magyarok többségéből heves érzelmeket vált ki, így vagy úgy. A baj viszont az, hogy egyelőre talán ő az egyetlen ellenzéki politikus elég karizmával és retorikai képességgel hogy az állandó tényező legyen a váltakozó pártvezérek közt. De hogy jutottunk el ide?

Sok mindent köszönhetünk Ferencnek, például a Fidesz ⅔-ot is. Ha lemond 2006-ban, és előrehozott választást tartanak (erre nem volt azért garancia), akkor Orbán kapja a nyakába a 2008-as Világgazdasági Válságot, és lehet hogy Gyurcsány ma miniszterelnök lenne. Ehelyett kilövetett pár szemet, és görcsösen ragaszkodott a hatalomhoz. Good job! 2009-ben miután lemondott, szépen eltűnhetett volna a süllyesztőben. Lószart, mama! Ehelyett miután Bajnaiék buktak Orbán “fülkeforradalma” ellen, 2011-ben kivált az akkor még egész erős MSZP-ből, és megalapította a Demokratikus Koalíciót olyan frenetikus húzónevekkel mint Vágó Pista bácsi. 2014-ben még maradt választási szövetségben az MSZP-vel, és olyan hatalmas támogatottsággal bíró pártokkal mint a Liberálisok (Fodor is sokáig nagy túlélője volt a politikának, de erről máskor talán), az Együtt, és a Párbeszéd. A választási reform miatt, valamint annak okán hogy ez az összeborulás nem koordinált a konstans 5% körül mozgó LMP-vel, és a Vona-féle Jobbikkal, Orbán megint megkapta a ⅔-ot.

Utána már közvetlenül nem indult az MSZP-vel közösen, de kiválásával rengeteg szavazót elvitt és sikeresen csinált egy 20%-körüli potenciális váltópártból egy haldokló szocialista valamit. Persze az hogy az MSZP kicsinálta egyetlen épkézláb politikusát, aki valamennyire ismert is volt és rendelkezett egy pici kiállással (Botka), na az sem segített. Kérdezzünk meg pár embert az utcán hogy ki vezeti a MSZP-t? Nem sokan fogják tudni. Kérdezzük meg ki vezeti a DK-t? Itt több egyértelmű választ kapunk.

Most pedig Frank előre tolta Claire Underwoodot, akarom mondani Ferenc előre tolta Dobrev Klárát, mert ugye a nepotizmus errefelé már nemzeti sport. Azzal hogy talán már nem csak vele lehet asszociálni a pártot, beleállt az Európai Egyesült Államok témájába, valamint azzal hogy Facebookos chatbotokkal és egyéb modern eszközökkel belekígyózott a 2006-ra nem is emlékező fiatalok elméjébe, sikeresen elért valamit. Azt, hogy az MSZP jövőjére gyorsabban csapódjon az ajtó mint Kunhalmi Ági lábára, valamint hogy a Fidesz propagandagépezete lazán vegyíthesse a Soros-Migránsozást a Gyurcsányozással, és a Momentumra könnyebben lehessen ráerőltetni az “új SZDSZ” jelzőt ha minimálisan is koordinálnak a DK-val.

Egyszerű a képlet. Mint ahogy írtam, az MSZP kicsinálta saját húzóemberét, az LMP-ben nincs már se Schiffer, se Szél, és Hadházy-t is szó szerint kiütötték a pártból. A Jobbikban pedig az újabban rapperkedő Vona helyére a skinhead Roy Sneider-t ültették. Arról hogy Dúróék kiváltak, már ne is beszéljünk. A Momentumban is voltak belharcok, talán ezért sem tudták annyira meglovagolni a Nolimpia kampányt, amennyire szerették volna. Viszont Gyurcsány stabilan maradt, diktálja az irányt, a maga módján kompetens, nincs káosz a DK-ban, és ezt egy erősen korlátolt rétegnyi szavazó ezt értékeli is, miközben Orbánék a markukba röhögnek. Ismét.

Leovolpe: Őszintén érdekes egy jelenség Gyurcsány Ferenc személye a magyar politikában. Az elmúlt évek alatt sokakban megkérdőjeleződött a hitelessége. Az őszödi beszédet követően elég egyértelműnek tűnt, hogy végleg eltűnik a magyar politikai életből, ilyen politikai öngyilkosságot követően mondjuk jogos feltételezés is volt. De sajnos Gyurcsány nem vész el, csak átalakul. Miután megalapította a DK-t, szinte mindenkinek evidens volt, hogy egy bizonyos határt nem tud majd a párja átlépni és nem veheti át a vezető ellenzéki szerepet ismét. Hát hatalmasat tévedtünk, az egészre az EU-s választások csúnyán rácáfoltak. (Ami egyrészt hatalmas égés az ellenzéktől és hatalmas teljesítmény Gyurcsány Ferenctől)

A mostani választások igazolták a mondást, hogy nem közvélemény kutatásokat kell nyerni, hanem választást. Minden elemző félremérte az ellenzéki pártokat. A Nézőpont becsülte a legpontosabban, de az ő méréseik is jócskán alábecsülték a DK-t és a Momentumot. Jól látható, hogy amelyik párt odatette magát a kampányban annak jöttek is az eredmények. De a hatalmas öröm a két fél részéről csak annak tudható be, hogy sikerült az ellenzéki szavazótábort újra osztaniuk.

Amennyiben csak a DK-t nézzük, mindenki arról beszél, hogy ismét Gyurcsány Ferenc lett az ellenzék vezető figurája, ami valamelyest igaz, de én inkább mással magyaráznám a mostani eredményeket és más következtetéseket vonnék le.

Úgy vélem nem elhanyagolható tényező a politikusok ismertsége és népszerűsége, mikor az eredményeket nézzük. Gyurcsány Ferencnél, mondjuk nem annyira a népszerűségről, mintsem az elutasítottságról kell beszélnünk. Évek óta toronymagasan a legelutasítottabb politikusunk egyértelműen a jó öreg Fletónk. Az emberek nem felejtenek, egyszerűen ennyi év után se lehet elhanyagolni azokat az apró kis botlásokat, mint az ország eladósítása, az állampolgárok szemkilövetése és még lehetne sorolni. Szegény Ferencünkön valahogy az „isiásza” sem segít, ami olyan kiemelkedő megnyilvánulásokat produkál, mint a „kígyózás” és a magas szintű matematikai műveletek fejben történő hihetetlen pontosságú elvégzése. (amúgy a nemzetközi porondon nem ő az egyetlen olyan vezető politikus, akinek komoly gondjai akadtak a számokkal, elég csak a dél-afrikai Jacob Zumaról készült pár videót megnézni.)

De akkor mi a titok? Teszi fel a költő a kérdést. Na hát ez az, senki se tudja, senki se érti és tátott szájjal állunk előtte, ő meg az utóbbit szépen kihasználja és beleteszi a 16%-ot. Ennyi év távlatából, amúgy elképesztő egy eset Gyurcsány Ferenc, mivel egy ilyen elbaszott karakterfejlődést, mint az övé, rég látott a világ. Először a fiatal, a politikán kívüli világban is sikeres, jó megjelenésű fiatal, majd nagy váltás után jön a nagy igazmondó, a bátor ember, aki beismeri, hogy mekkora kretén és ezért persze szeressük és éltessük, de sajnos az önkritikai csavar nem jön be. Ezt követően mások feladnák, de Ferenc nem. Ő valahogy szereti, ha az emberek utálják és jól esik neki újra és újra bebizonyítani, hogy mennyire inkompetens. Ezen ponton persze továbbra is megmaradt benne az a hit, hogy tényleges ellenfele lehet Orbán Viktornak és méltó riválisa maradt neki, amire sorozatosan sikerül neki rácáfolni, de kitartásból 5-ös. De ez biztos nem a politikai életben maradásának a titka.

Így máshol érdemes keresgélni. És ezen a ponton egy újabb területet emelnék ki, az európai politizálást. Hiszen ez a mozgatórugója az egész témának. Az EU-s választások. Viszont ez se hozza el az „átütő sikert”. Annyi egész biztosan elmondható, hogy véleménye legalább van a témában, nem úgy, mint a többieknek, akiknek a mostani kampánya egyenlő a 0-val. Büszkén kiállt az Egyesült Államok koncepcióval, még ha egy ordas nagy baromság is, úgy, hogy még a saját pártcsaládja se támogatja ezt a víziót és az egész kampány alatt égbekiáltó hazugságokat prezentált a választóinak. (Mondjuk a Momentumnak is sikerült telehazudni a kampányát és sikeresen megmutatni a szakértelem teljes hiányát.) Így összeségében az európai programja se magyarázza az eredményét.

És végsősoron nem tudom, hogy elkeseredésében vagy megvilágosodásában, de rájött az egyetlen járható útra. Próbált mindent, saját magát újra feltalálni (Fletó chatbot XD), a pártját a DK-t felfuttatni európai szinten, és akkor jött el a várva várt felismerés, hogy mivel van a gond: hát saját magával, Gyurcsány Ferenccel. Tett egy lépést hátra, és hozzá legközelebb álló és hozzá szorosan köthető embert előre tolta: Dobrev Klárát (Gyurcsánynét).

És a Gyurcsányné-dolog valahogy bejött. A felmérések szerint a legismertebb és a legnépszerűbb EP-listavezető valahogy Dobrev Klára lett. És ezzel sikerült felhozni magukat a legerősebb ellenzéki párt szerepébe.

DE! Ennek ellenére a Fidesz tovább erősödött, az ellenzékiek meg tovább hülyültek. A vágyvezérelt újságírók és politikusok, a továbbra is szégyenletes teljesítményüket győzelemként igyekeztek bemutatni és teljes mértékben próbálták tagadni a vereséget. A teljes ellenzék eljutott oda, hogy Gyurcsány Ferenc és pártja úgy lett újra az ellenzék vezető alakja, hogy a pártelnök visszahúzódott, mert egyszerűen a saját választói is épphogy csak elviselik.

Szóval az egészet megvizsgálva én nem látom őszintén, hogy tényleg megerősödött volna az említett úriember és pártja. Az egész csak azzal magyarázható, hogy hatalmasat csalódtak az ellenzéki szavazók az eddigi pártokban, az Orbán Viktor iránt érzett utálatukat ki akarták élni valahol, amit a DK és a Momentum volt csak képes meglovagolni és egy intenzív kampányt összerakni, hogy ezeket az egyre gyengülő érzületeket mozgósítsak és szavazatokká alakítsák. Amennyiben megnézzük az ellenzéki szavazók tortája szűkülőben van és ezzel egyidőben az ellenzéki pártok száma is csökkeni látszik, így nem kell olyan nagy matek géniusznak lenni, mint Gyurcsány Ferenc, hogy lássuk, hogy mivel magyarázható a DK megerősödése.