Fotó: U.S. Department of State (Ron Pryzsucha)/Flickr

Mike Pompeo eljött Budapestre és bejelentette hogy az USA növeli jelenlétét a régióban. A lehetséges következményeket és a vizit okát vesézzük ki három szemszögből.

Leovolpe:

Annak tükrében, hogy legutoljára nyolc évvel ezelőtt Hillary Clinton tett látogatást országunkban nem hiszem, hogy nagyon meglepő az a kijelentés, hogy időszerű volt Pompeo külügyminiszter látogatása. Trump beiktatása óta sokat javult Magyarország és az Egyesült Államok kapcsolata, azonban továbbra is fennállnak olyan tényezők, amelyek szinten tartják az országaink közötti feszültséget. Sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon milyen lesz a kapcsolatunk, főleg, hogy az amerikai elnök beiktatására nem kapott meghívást Orbán Viktor miniszterelnök úr. Ezért a látogatás híre teret engedett a találgatásoknak, hogy ténylegesen miért is jön hozzánk az amerikai külügyminiszter.

Fotó: Kormány.hu (Földházi Árpád)

A találkozót követően Szijjártó Péter külügyminiszter és Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár egyaránt megemlítette, hogy a komoly jelentősége volt a találkozónak, az elmúlt években sokat javult a két ország közötti kapcsolat. Sok olyan pont van, ahol a két ország szemlélete egyezik, főleg ha az illegális migrációhoz való hozzáállásunkat nézzük. Egy kicsit elvonatkoztatva a találkozótól, az USA hozzáállása a családpolitikánkhoz is azt mutatja, hogy Magyarország politikája példaértékű és sokaktól várható hasonló szakpolitikai lépés.

Úgy vélem egyértelmű, hogy az USA politikájának legmeghatározóbb elemei a gazdaság és a geopolitika/biztonságpolitika. Trump gazdaságpolitikája eddig meglepően sikeres a negatív várakozásokkal ellentétben, itt egyaránt gondolok a belső gazdasági eredményeire és a külkereskedelmi eredményekre. Ha az USA gazdasági stratégiáját nézzük, akkor számára a térségben több olyan elemet is találunk, ami meglehetősen frusztráló lehet számukra. Elég, ha csak a globális piacon való versenyt nézzük Kína és az USA között, illetve a Oroszország gazdasági befolyását Európában, amit a gázvezetékeinek köszönhet. A biztonságpolitikai kockázatot meg nagy valószínűséggel Ukrajna NATO-hoz való csatlakozásának eddigi stagnálásában és az orosz terjeszkedésben láthat.

Azonban nem hanyagolhatóak el a magyar álláspontok és érdekek sem. Magyarország egyértelműen vétózni fogja Ukrajna csatlakozását a NATO-hoz, amíg a magyar kisebbség jogai ilyen szinten sérülnek Kárpátalján. A baloldali média várakozása az volt, hogy majd az Egyesült Államok jól idejön és megmondja a tutit a magyar demokráciának és a jogállamiságnak, de kérdem én, milyen jogon kérdőjelezzen meg minket bárki is, főleg, hogy egy olyan ország NATO-csatlakozását támogatja, ahol a szélsőséges párt tagjai listát készítenek az országban élő kisebbségekről, azoknak személyes adataival, amivel később visszaélnek és ráadásul még üldözni is elkezdik őket.  Magyarország helyzete és politikája konzekvens és következetes. Ez érvényes a Kínához és Oroszországhoz kapcsolódó viszonyunkhoz is. Magyarország a magyar emberek érdekeit nézi és ennek tükrében tartja fenn a kapcsolatot mindkét országgal és ennek a megvetését nem tartom indokoltnak. Az EU is kereskedik mindkét országgal, akkor az egyes tagállamok miért ne tehetnék. Az energiafüggőségünk ellen mindent megteszünk, elég csak az ExxonMobillal való kitermelésre gondolni. A függőségünk csökkentése a mi érdekünk is, de nem szabad szem elől téveszteni a fogyasztók igényét sem, hiszen nem hiszem, hogy a hazai piac fogyasztói túl jól vennék a gázáremelést. Valamit valamiért.  

Ami azonban biztos és nincs benne vita, hogy a találkozónak katonai vonzata mindenképp volt. A haderőfejlesztés a Zrínyi 2026 programmal egy komolyabb fejlesztés, amit eddig kifogásolt az Egyesült Államok, ugyanis ténylegesen eddig kevesebb az USA-hoz köthető megrendelőtől vásároltunk hadifegyvert. De a beszámolók alapján ez most változhat és a program keretei között amerikai érdekeltségű vállalatok termékei is erősíthetik a magyar haderőt. Az eddigi mellőzése az amerikaiaknak szerintem tisztán gazdasági jellegű volt és úgy vélem a találkozó lényege a vásárlási árak alkudozására ment ki valamelyest.

B.G. Hunt:

Egy vizit az amerikai külügyminisztertől esedékes volt, a helyzettől függetlenül, így nyolc év után. Ne felejtsük el azonban, hogy Pompeo például Lengyelországba is ellátogatott, nem csak kifejezetten Magyarországra jött, nem kaptunk kitüntetett figyelmet. Mint ahogy akkor sem amikor Orbán nem kapott meghívót Trump beiktatására, Liviu Dragnea pedig igen. John Kerry nem jött anno Magyarországra elsimítani a köztisztviselők kitiltásának ügyét. A 80 éves budapesti Nagykövet, David Cornstein pedig finoman fogalmazva sem egy külügyi agytröszt, ellenben jókat golfozott Trumppal. (Cornstein kihagyta Pompeo látogatását, mivel egészségügyi ellátásra szorulván az Államokban maradt.) Felesleges magunkat tévhitekbe ringatni, nem számítunk annyit az amerikaiaknak.

Mégis miért jött el Mike Pompeo? Szerintem három oka lehet: Ukrajna, Huawei, és gáz. Az Ukrán helyzet, annak ellenére hogy Trump és Putyin relatíve barátságos viszonyban vannak, aggasztja Amerikát mióta az orosz katonák elkezdtek a Krímen és a határmenti vidéken vakációzni. Itt megér egy visszaemlékezést hogy a Demokrata Obama hogyan ekézte Republikánus ellenfelét, Mitt Romneyt a 2012-es választás előtt, mert Romney Oroszországot nevezte a legnagyobb geopolitikai fenyegetésnek. Obamának a sors iróniája két év múlva hatalmas barackot adott. Mindenesetre az USA most próbálja Ukrajnát közelebb terelni a NATO-hoz, Pompeo mondta is hogy nem nézi jó szemmel azt ahogy Putyin próbálja tágítani a szakadékot a régió országai közt. Magyarország pedig ádázan vétózza a közeledést, a határon túli magyarok helyzete miatt. Szijjártó leszögezte hogy Magyarország nem fog geopolitikai ügyként tekinteni erre a szituációra. Egyelőre marad a patthelyzet.

A Trump kormány egyik céltáblája a Huawei, a kínai cég pedig elég jól teljesít nálunk. “A legfontosabb, hogy megosszuk velük hogy mit tudunk a rizikóról amit a Huawei hálózatukban való jelenléte okoz. Valós veszély ez a saját népükre, az adatvédelem elvesztése, a rizikó hogy Kína ezeket az adatokat olyan módon fogja használni ami nem áll Magyarország érdekében,” mondta Pompeo még a meeting előtt. Szijjártó pedig a közös sajtótájékoztatón lekicsinyítette Magyarország szerepét az EU-Kína kereskedelemben. Az amerikaiak befektetéseken keresztül itt még esetleg tudhatnak alternatívákat kínálni, amivel kiszoríthatják a Huaweit, nem úgy mint az energiafüggetlenítés és a gáz területén.

Európa jelenleg függ Oroszországtól az energiaellátás terén. Oroszország gazdasága pedig függ az energiaexporttól. Ha az USA rá tudná venni Európát hogy diverzifikálja az importjait, akkor az orosz gazdaság, ami mellesleg kisebb mint az olasz, nagyon hamar megroppanna. A Szíjjártó által említett Exxonmobil projekt Romániában egy jó kezdet lehetne (Vajon ki lehetett az Exxonmobil feje egy évtizedig…), de a Horvátországi LNG import még túl költséges. A jövőben elválik hogy az amerikai stratégia működik-e, de jelenleg még nincs élhető alternatíva az orosz gázra.

Végül térjünk ki arra, hogy az amerikaiakat mennyire érdekli a magyar demokrácia állapota. Fel fognak-e lépni az EU által egyre jobban emlegetett problémák miatt? Ugyan. Az ország, amelyik pár banán miatt megpuccsolt egy kormányt Guatemalában, amelyik valószínűsíthetően szponzorálta Chilében Pinochet tábornok szocialistáknak adott ingyenes helikoptertúráit, és amelyik még szövetségesként tekint a szaudiakra? Borzasztóan hangzik, amíg belegondolunk abba hogy Oroszország titkosügynököket küld Salisburybe vakációzni és mérgezni, engedi Kadyrovot hogy megtisztítsa Csecsenföldet a melegektől, és az édesítőt polóniumra cseréli Litvinenko kávéjában. Abba hogy mit műveltek Grúziában, Ukrajnában nem is kell belemenni. Ilyen ez a nagyhatalmi reálpolitikai játszma. A még mindig élő Kissinger is ezt mondhatta Trumpnak.

Dunning-Kruger:

Őszintén?  

Nehéz bármi újat mondanom Pompeo látogatásáról. Igényes, jó tollú újságírók jobbnál jobb elemzéseket írtak már a volt CIA-főnök vizitjéről. Rajtuk kívül a kormánypárti média is beszámolt róla. Javarészt kétféle értelmezés volt jelen a magyar közbeszédben:

• Az USA az asztalra csap; rapport; Pompeo számonkérni jön; A demokráciát jön védeni az USA külügyminisztere;  stb.

Ez a narratíva azt sugallta, hogy most aztán tényleg hű de nagyon jön a számonkérés.

Nem jött.

• Újraépül a kapcsolat; Trump követet küld Orbánhoz; Az USA szívességet kér; stb.

Ez az a narratíva azt sugallta, hogy egyenrangú partner érkezik Budapestre, akinek az a stratégiája, hogy Orbán kedvében járjon.

Nem járt.

A látogatás két értelmezése közül egyébként félúton van az igazság (mint mindig), mégis úgy érzem, a kormánymédia állt közelebb a valósághoz. Hiába várták azt sokan, hogy majd az USA védi meg helyettük a jogállamot, hogy “Hallod Viktor légyszi ezt a demokrácia dolgot vedd már komolyan mert ha nem, akkor...” . Akkor mi van?

Nem különösebben érdekli az Egyesült Államokat a belpolitikánk. A külpolitikánk pedig kifejezetten ínyére van (a legtöbb üggyel kapcsolatban). Először is, az USA-nak jó ha az EU megosztott. Igen, igen tudom, így szövetségesek, úgy értékközösség, ilyen közös eszmék, olyan kölcsönös barátság, de egy valamit szerintem sokan elfelejtenek: Az USA és az EU versenytársak. Versenytársak, akik javarészt ugyanazokat az értékeket vallják. Egy egységes Unió, erős államok közötti integráltsággal, 28 (egy közös cél irányába tartó)  országgal ugyanolyan politikai és gazdasági rivális lehet, mint Kína. Lásd Szaúd-Arábia hobbiját a saját állampolgárainak feldarabolásával, saját lányainak rabszolgaként tartásával. Egy egységesebb EU sokkal nagyobb nyomást helyezhetne az iszlám államra (see what I did there?), mint hogy egyszerűen nem ad el nekik több fegyvert. Amit az USA sokkal nehezebben tud majd megvétózni, mert majd hülye lesz hagyni, hogy az érdekszövetségesét támadják holmi apróságok miatt. Orbán megosztja az EU-t, az USA pedig köszöni szépen, jár is a buksisimi és a repülőtérfelújítás cserébe. ENSZ migrációs csomag, Jeruzsálemi nagykövetség, sok-sok olyan külpolitikai lépésünk, ami az USA-nak tökéletesen megfelel. Az igazi, valós probléma az ukrán helyzet, és az orosz-kínai párossal való barátkozásunk, nem holmi ellenzéki pártok és civil szervezetek folyamatos cseszegetése.

Képzeljük el a Amerikát egy kisportolt, napszemüveges, kicsit bunkó rosszfiúnak, Putint egy sugar daddynek, Orbánt pedig (aki jelen példában, valamint az ő saját mindenkori értelmezésében, megegyezik Magyarországgal) egy átlagos kinézetű, szürke kislánynak. Nem ő az első választás, de ha nem jön össze más, a rosszfiú hajnali háromkor rádob egy sms-t, hogy ráér-e? A rosszfiú meghódította a lány szívét, és természetes viselkedéséből adódóan most épp másokat próbál elcsábítani. De közben természetesen elvárja, hogy a lány hűséges maradjon. Csakhogy, eközben feltűnt egy visszataszító, pénzes fickó, aki szívesen megtámogatja a lányt némi pénzzel, cserébe pusztán néhány szívességért. Tudod még követni kedves olvasó? Ne aggódj, mindjárt végzünk.

A lány élvezi, hogy kitünteti őt a figyelmével a rosszfiú, és igyekszik is a  kedvében járni. (ENSZ migrációs csomag, Jeruzsálem). A lány szintén élvezi, hogy a visszataszító fickó megtámogatja anyagilag, és igyekszik is a kedvében járni (Gruevszki, Ukrajna). De eljön a nap, amikor a rosszfiú és a sugar daddy érdekei annyira szemben állnak, hogy mindketten igényt tartanak a kislány hűségére az adott ügyben. És az igazi kérdés, hogy sikerül-e továbbra is egyszerre a kedvében járni mindkét hódolójának, anélkül, hogy az egyikük a végén úgy istenesen megbassza.