Az álhírek és ferdítések egyre inkább elárasztják a sajtót, de miért és hogyan?

Illusztráció: Pexels

Ezen a héten témánk a “fake news” jelenség, ezt vizsgáljuk meg most hárman, három szemszögből, három különböző pozícióból a politikai spektrumon.

B.G. Hunt: Az internet elterjedésével szinte elkerülhetetlenné vált a kamuhírek feltűnése. Amíg a nyomtatott sajtó dominálta a piacot, addig az újságírók egyfajta “gatekeeper” (kapuőr) szerepet is betöltöttek, legalábbis az egyetemen egy Tom Kovach és Bill Rosenstein által írt könyvvel ezt sulykolták a fejünkbe. Kapuőrként akik kiszűrték az alaptalan hülyeségeket, és csak tények alapján írtak cikkeket. Persze ez egy erősen megidealizált nézte a múltnak, hisz Amerikában már Franklin Delano Roosevelt elnöksége alatt is alkalmaztak olyan ferdítéseket, hogy elkerüljék az elnök fizikai bénultságának említését szövegekben és képekben egyaránt.

De ne szaladjunk ennyire előre (vagy hátra?). Az internettel a Facebookra, Twitterre (igen, rád gondolunk, Donald) bárki kiposztolhatja saját megalapozatlan véleményét, amit egyértelműen be is kajálnak jópáran. Azért mert hülyék a felhasználók? Nem feltétlenül. Az úgynevezett megerősítési torzítás (confirmation bias) hatalmas szerepet játszik a visszhang buborékok (echo chamber) kialakulásában. A Cambridge Analytica is az egyes Facebook felhasználók személyes nézeteire alapozva dolgozta ki hogy milyen hírekkel lehet a legjobban eljutni a választókhoz. Amennyiben pedig valaki az algoritmusok miatt csak neki tetsző információkat kap, úgy nem valószínű hogy széleskörűen informált lesz, és kvázi beragad egy fent említett buborékba ahol hozzá hasonló nézetű emberekkel beszélget a hírek neki tetsző értelmezéséről.

Mindeközben azonban a “profi” sajtó is hemzseg az álhírektől és ferdítésektől. Jobbról és balról is. Az átlagember nem tesz különbséget a véleménycikkek és a “hard news” (kemény hírek) közt. A kemény hír az, amikor egy újság leírja hogy Münsterben egy teherautó, amit Jens R. (egy tősgyökeres német) vezetett belehajtott egy kávézóba. A fake news az, mikor az Origo EGY NAPPAL a 2018-as itthoni választások előtt kispekulálja, hogy “Több német országos hírportál arról ír, hogy a rendőrség feltételezése szerint bevándorló hátterű terrortámadás történt Münsterben. Azaz, egy első- vagy másodgenerációs migráns lehetett a terrorista. Németországban egy friss törvény tiltja, hogy megnevezzék a merénylő származását, ezért - legalábbis egyelőre - nem írnak ennél többet. Azt a rendőrség hivatalosan is közölte, hogy nem baleset volt. Vagyis, dzsihadista módszerrel gyilkolt a terrorista.” Persze a hírportál nem frissítette a cikket, hogy elmondja hogy a tettet egy mentális betegségben szenvedő német hajtotta végre. Persze a hírportálok nincsenek megnevezve. Persze a címben szerepel a “terrortámadás” szó, és egy szép kis dzsihád utalás is belefért a végére. Persze az író nem vállalta a nevét. Ezt hasonlítsuk össze a Reuters riportjával, amit megközelítőleg ugyanakkor publikáltak. Mintha két külön eseményről számolnának be.

Ne csak a jobboldalt ekézzük. Nézzük meg például hogy a CNN hányszor tárta fel hogy Trump egy Orosz báb és hogy hányszor írták meg hogy elnöksége legrosszabb hetén van túl. Aztán jött Robert Mueller jelentése, és rávilágított arra hogy a Clinton News Networknek csúfolt médium egyértelműen a saját Demokratákkal szimpatizáló véleményét próbálta ráerőltetni nézőire. De komolyan, a CNN műsorvezetői közül kik próbálnak egyáltalán korrektül viselkedni Trumpékkal? Blitzer? Cooper? Lemon? Amanpour? Acosta? Sajnálatos módon a “Crossfire” műsor kihalásával ez a vonal is nagyrészt eltűnt, egy-egy alkalom kivételével mikor például Corey Lewandowskit meghívják.

Végül van egy harmadik kategória, mikor egyenesen hülyének nézik az embert. Nézzük meg ezt a képet a MediaWorkshöz tartozó Somogyi Hírlapból (köszönet az r/Hungary subredditnek hogy felhívták erre az incidensre a figyelmet). A magyar szöveg azt mondja hogy “Lefejezésekben is részt vehetett a szír férfi.” Ez önmagában nem álhír, a nemrég Budapesten elfogott ISIS tag valóban részt vehetett ilyen kivégzésekben. Viszont a Fox News-tól átemelt kép pont azt állítja hogy az ISIS hazudik, és hogy a lefejezésről szóló videó egy hamisítvány lehet. Akkor most aki kiválasztotta a képet, az arra játszik hogy az olvasók nem tudnak angolul, vagy őmaga nem tud angolul (a Google fordító azért ezt le tudta volna fordítani), vagy teljesen leszarja azt hogy egy normális illusztrációt találjon a cikkhez. Esetleg mindhárom egyszerre.

Leovolpe

Amikor álhírekről beszélünk, a jelenség időbeliségét, vagyis a születését nagyon közelinek gondolja. Pedig sokkal régebb óta használjuk, mint az elsőre gondolnánk. Az egészet ezért én az emberi természet gyökerétől kezdeném, attól a különleges képességünktől, ami elkülönít minket más élőlényektől: a történetmeséléstől. Az ember a kezdetek óta történeteket mesél, így tudja a társadalmának tagjait összehangolni. Ezt a kiinduló tézist írja le Yuval Noah Harari a Sapiens c. művében. És ezzel a kiindulóponttal egyet is értek. Az ember a társadalmának szervezésére és a társainak az irányítására használja a történetmesélést, ami azt is magával hozza, hogy a dezinformáció hasznos fegyvere lehet a más csoportokkal való harca során. Ez rengetegszer a harctéren mutatkozott meg, amikor a másik sereget próbálták meg félrevezető információkkal ellátni. Ez a továbbiakban sem változott és mai napig hasznos eleme a politikának.

A másik meghatározó tényező, amit érdemes megnézni az a hírfogyasztás és a csatorna, ahonnan a hírt szerezzük. Ez lényegesen átalakult, az elmúlt időben. Nagyrészt persze a technológiai fejlődésnek köszönhetően, azon belül is az internet elterjedésének. Előtte a hírek terjesztőjének nagyobb felelőssége volt, mivel a hitelességének a megítélése sokban múlt az által terjesztett hír minőségétől és sokkal kisebb közösséget tudott közvetlen elérni. Ezt változtatta meg egy kicsit a nyomtatás megjelenése, ami bővítette az elérést, de a szerző kiléte még mindig egy jól leszűkíthető kört volt. Tehát az emberekben kialakult, hogy amit olvasnak azok biztos források és annak lehet hinni. (ezt most a terjedelemre való tekintettel nem fejtegetném tovább) A tényleges változás az emlegetett internet megjelenésével következett be, ami elhozta a szerzők anonimitásának az aranykorát. Így annak ellenére, hogy az emberek még mindig vakon bíztak abban a beidegződésükben, hogy a nyomtatott hírek megbízható forrásnak tekinthetők, a technológia által biztosított lehetőségek és az első részben felvázolt emberi természetből levezethető stratégiai „történetmesélés” könnyen kinőhette magát a politika szerintem legnagyobb fegyverévé.

Most, hogy kifejtettem, hogy szerintem mivel magyarázható és honnan eredeztethető az álhír jelensége, megnézném, hogy mekkora szerepe és hatalma is van az életünkben.

Ha belegondolunk, a politika és úgy általánosságban véve is az információ a legértékesebb dolog a Földön. Nem véletlen, hogy a legnagyobb cégek, Google, Facebook, stb. is az információk begyűjtését tűzte ki legfőbb prioritásának. És ennek elég komoly politikai vonzata is van. Hiszen melyik politikus ne akarná tudni, hogy a többi ember mit gondol és mire vágyik a többi ember és ennek tudatában, hogy tudná őket befolyásolni. Erre jött létre a propaganda jelensége, aminek a hatását láttuk a kommunizmusban és a nácizmusban és ezáltal látjuk is milyen veszélyeket rejt magában.

De ha már felvetettem a tényleges potenciálját az álhírterjesztésnek érdemes megnézni a valós gyakorlatokat is, hogy ne csak az elvont, oktató jellegű okfejtésemet kelljen olvasni.

Az egyik kedvenc “hoaxom”, ami a témához kapcsolódik, az a 30-as évekből van, amit valószínűleg mindenki ismer. (Már csak ilyen vagyok, kliséket fogok dobálni az olvasó számára.) A sztori lényege, hogy egy amerikai rádióállomás a Világok harca c. mű alapján sugározta az egyik műsorát. Lényegében egy társadalom kísérletet hajtottak végre, ahol kíváncsiak voltak a hírek terjedésének sebességére. A vége az lett, hogy az emberek bepánikoltak, hogy a Földet megszállták a marslakók. Az egész tanulsága, hogy az ártatlansága ellenére, mekkora felfordulást tudott okozni egy ilyen „ártatlan” kis kísérlet.

Illetve ugyanilyen álhír az is, hogy a híres zenész Marilyn Manson kivetette a lengőbordáit, hogy saját magának tudjon élvezetet nyújtani.

Ebből látszik, hogy az álhíreknek és ferdítéseknek is vannak különböző szintjeik.

Azonban sajnos ez nem csak a kísérletek formájában vagy vicces pletykák formájában jelenik meg és nem csak a bulvár jellegű hírek között jelenik meg, hanem a „professzionális” újságírók is hamisítanak politikai befolyásolás céljából. Így az egyik számomra legdurvább álhírgyártás a közelmúltból az minden kétséget kizárólag a Der Spiegel újságírójának a szisztematikus hírgyártása, amit hivatalosan be is ismert. Az újságíró a beismerése alapján úgy kapott több nemzetközi díjat, hogy meg nem történt eseményekről és nem létező személyekkel készített interjúkról írt a lapnak, és így próbálta elfogadottabbá tenni a társadalmat a baloldal által propagált migrációval szemben. Ez jól mutatja, hogy az ilyesfajta propaganda nem csak a náci német és a szovjet fajta pártállami propagandagépezetből, hanem a magát „liberálisnak” tartó független magánszemélyektől és szervezetektől is jöhet. Ez persze nem zárja ki a jobboldalon történő torzításokat sem.

Dunning-Kruger

Végezetül tegyünk egy kis kitekintőt, mi a fake news jövője, mi a politikai haszonszerzésből elkövetett szándékos hazugság következő evolúciós lépcsőfoka.

Néztél már pornót valaha, kedves olvasó? Nem? Igen, sejtettem hogy te nem, de a szomszédod lakótársának öccse már biztos mesélt róla. Amiről talán nem mesélt, hogy 2017 körül megtörtént az áttörés, és már nem kell beérnie azzal, hogy választ a sok százezer pornószínésznő közül, kinek a társaságában szeretné eltölteni a következő nyolc percet. Ha úgy dönt, a következő videóban a szomszédja hajtja végre a legtitkosabb vágyait. Vagy a kolléganő, aki mindig is tetszett neki de soha nem merte megszólítani. Vagy az általános iskolás szerelme, akivel mire szexre került volna a sor, a lány rájött, hogy a szomszédod lakótársának öccse mégsem az igazi, és mégiscsak az a gitározó bölcsészkaros lesz a nagy szerelem. Szomszédnő, kolléga, volt szerelem..három nő, aki sohasem készített magáról meztelen képet, mégis bármikor viszontláthatják magukat egy szexfilmben.

Hogyan lehetséges ez a csoda, ez a fantasztikus áldás, ez a minden férfi szexuális fantáziáját valóságba öntő mennyei eljövetel? A válasz az úgynevezett deepfake, amit én túlzás nélkül nagyobb veszélynek látok, mint egy köpcös kis diktátort néhány atombombával.  

Ha hallottál már a Photoshopról, tudod hogyan lehet képekkel hazudni. Ha elolvastad B.G. Hunt és Leovolpe írását, tudod hogy kell szavakkal hazudni. Tegyünk egy apró kitekintőt, hogyan fog a videó is hazudni neked.  

Magával a technológiával nem untatnálak, mert egyrészt nem az a lényeg, másrészt le is szarod, harmadrészt pedig messze túl hosszú lenne.  A lényeg ez: a deepfake egy technika, amivel egy valóságos ember valóságos szájába adhatsz nem valóságos mondatokat. A videóban szereplő valódi ember valódi arcának valódi szájából, valódi mimikával és hangszínnel fognak kijönni a nem valódi mondatok. Jennifer Lawrence, ahogy épp szendvicsbe vágja őt Harry Potter és Arnold Schwarzenegger. Puzsér Róbert, amint könnyes tekintettel méltatja és nevezi korunk legnagyobb zenei géniuszának Kozsót. Gyurcsány Ferenc, amint arról beszél, hogy igazából mégsem kúrta el.

A lehetőségek végtelenek, végtelen ember végtelen hazugságot adhat végtelen másik ember szájába. És amíg híres embereket hardcore pornóba rakni mindössze ízléstelen, a technológia politikai célzatú felhasználása veszélyes. Rohadt veszélyes.

Mert amikor szavakkal hazudtak, az emberek egy nagyobb része kialakított magában némi szkepticizmust, és elkönyvelte magában a forrásokat, amik szerinte hazudnak. Az emberek egy másik része pedig elhitte, hogy Vona Gábor egy homoszexuális iszlamista. Az emberek egy harmadik része pedig elhitte, hogy Donald Trumpot orosz prostituáltak vizelték le.

Mikor jöttek a manipulált fotók, az emberek az előbbinél egy kisebb része elkönyvelte magában, hogy mostantól ellenőriznie kell egy-egy kép hitelességét is valahogyan. Az emberek egy másik része pedig elhitte, hogy egy iskolai lövöldözés túlélője széttépte az alkotmányt. Az emberek egy harmadik része pedig elhitte, hogy Soros György összeállt egy fotóra az ellenzéki vezetőkkel a határkerítés előtt mielőtt szétbontották volna.  Hetente látsz hamis, manipulált fotókat. És nem, nem fogod egyesével lellenőrizni egy-egy kép hitelességét.

Akkor hogyan várhatjuk el majd az átlagembertől, hogy majd hamisítás felismerő szoftvereken futtasson egy videót, mielőtt magából kikelve elindulni tombolni a Facebookra, amiért Obama egy videón a kommunizmust dicsőíti? Vagy Donald Trump magából kikelve szidja majd a feketéket? Hány százaléka fogja az embereknek a videót úgy nézni, hogy a manipulálás nyomait keresse? 30%? 60%?

Egy-egy videó komplett politikusi pályafutásokat, karriereket fog tönkretenni. Mert igen, bizonyítható lesz hogy Obamának csak a szájába adták a videón, ahogy javasolja, “próbáljuk meg azt a fránya kommunizmust, most csak működni fog”.  Az is bizonyítható volt, hogy Vonáról csak hazudták a meleg orgiákat. Hadházyról csak hazudták, hogy halálba kergette a szomszédját. És hol van most Vona Gábor? Hol van most Hadházy? Hiába lehet bizonyítani utólag, szemrebbenés nélkül fognak hazugságot írni, mert működik. Van aki elhiszi, hogy majd az új technológiára azt mondja egy hírhamisító: “hát ez nem korrekt, ezt felhasználni nem sportszerű. Inkább ne hozzon politikai hasznot nekünk, de én ilyen veszélyes technológiát nem merek használni, túl sok embert tudok megvezetni vele”. Nem reális. Szemrebbenés nélkül, tömegesen jönnek majd a hazugságok. Ez a veszélyes, nem amire Brüsszel készül.

És akkor végezetül gondolkodjunk majd a másik oldalon is kicsit. Mostantól, bármikor előkerül egy kínos felvétel egy politikusról, mi akadályozza meg, hogy egyszerűen azt mondja, hogy a felvétel nem igazi? Hogy nem is zárt kamrába romákat? Hogy nem hajtott végre náci karlendítést?

Ha egy nap egy meg nem nevezett ország, meg nem nevezett miniszterelnökéről előkerül egy felvétel..egy felvétel amin szenvedélyesen bevallja, hogy két évig hazudott. Hazudott reggel, délben meg este. Bevallja, hogy költségvetést hamisított. Bevallja, hogy Európában ekkora böszmeséget ország még nem csinált. Bevallja, hogy ezt elkúrta. Nem kicsit, nagyon.

Honnan fogjuk tudni hogy valódi-e a felvétel?  

Ki tud-e táncolni Orbán Viktor a Weber által küldött ultimátum alól, vagy visszavonulót fúj a hosszú távú stratégia érdekében?

A legutóbbi, Brexittel foglalkozó posztunk után ezen a héten hazai vizekre evezve ezt vizsgáljuk meg, hárman, három szemszögből.

Fotó: Árvai Károly/kormany.hu

Leovolpe:“Az Európai Néppárt 12 tagpártja kilenc országból kérte a Fidesz kizárását vagy felfüggesztését. Ezt a kérdést a párt politikai választmányának március 20-i ülésén tárgyaljuk meg” – nyilatkozat Joseph Daul, a pártcsalád jelenlegi elnöke.

Nagyon leegyszerűsítve a Néppárt a választmányi ülésen azért tárgyalja majd a Fidesz kizárását, mert a kormány tájékoztató kampányt indított a brüsszeli politikáról. A kampánnyal kapcsolatban a Bizottság is betalálta már a magyar kormányt, hazugnak nevezte a kormány tájékoztató kampányát. A legújabb fejlemény mikor írom a cikket, hogy Weber három követeléssel fordult Orbán Viktorhoz és a Fideszhez. A következő a három követelés: 1. kérjen bocsánatot Orbán Viktor 2. állítsa le a Brüsszellel szembemenő kormány kampányt 3. biztosítsa a magyar kormány a CEU Budapesten való működését. A magyar plakátkampány a tervek szerint március 15-ig tart és addig leszedésre is kerülnek a plakátok - ezt a hírt elvileg üdvözlendőnek is találta Weber - , amit majd a családtámogatási programot népszerűsítő kampány követ, amit Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter jelentett be a március 7-én tartott komrányinfón. A CEU-ügy meg le van zárva. Az egyetem működik Budapesten magyar diplomára van akkreditációja, de a hatályos jogszabályoknak nem felelt meg és nem is akar ahhoz, hogy amerikai típusú diplomát is kiadhasson. (zárójeles megjegyzés, hogy nem csak a CEU-n kívül más egyetemek is vannak Magyarországon, akik amerikai diplomát is adnak és érdekes módon nekik sikerült értelmezni a szabályokat és velük nincs is probléma). Hazugsággal vádolni a Fideszt meg értelmetlen, mert bárki ha felmegy az EP vagy a Bizottság honlapjára kikereshető az összes előterjesztés, amivel alá lehet támasztani az állításokat. És ez az, ami igazán elválasztja a Fideszt a kritikusaitól, hogy vannak olyan értékek, amit a választói elvárnak, hogy képviseljen és ebből nem enged. Ez azonban nagyon jól rávilágít arra, hogy mennyire elkülönült már a brüsszeli politizálás a tényleges választóktól és itt válik el, hogy ki az aki tényleg a választóit igyekszik képviselni.

A gyors téma felvezetést követően belevágok a kizárás értékelésébe.

Az Európai Néppárton belüli események nagyon összetettek. Az egyik elem az európai parlamenti választás, aminek meghatározó kérdése a bevándorlás lesz, ezt még maga Weber is kijelentette. Azonban a Néppárton belül is felütötte a fejét a bevándorlás ellenes erők és a bevándorlást támogatók közötti ellentét. A Fidesz kizárását kezdeményező pártok szinte kivétel nélkül olyan pártok, akiknek nincs olyan markáns véleménye  a bevándorlásról mint a Fidesznek. Azt is kijelenthetjük, hogy a Fidesz jelenleg a legerősebb pozícióval rendelkező párt az EPP-ben, míg az őt kritizáló pártok szinte egyike se kormánypárt hazájában és behódoltak az otthonukban uralkodó “baloldali véleményterrornak.” Ez alapjaiban véve élezi ki a harcot az EU-n belül a szuverenisták és a globalisták között. A Néppárt Fidesz-kritikus szárnya már egyáltalán nem képviseli a konzervatív eszmét, sőt teljesen azzal szembe megy és a baloldali globalista elit kezére játszik.

Így számomra elég egyértelmű, hogy a Néppártnak nagyobb szüksége van a Fideszre, mint fordítva, így teljesen elképzelhető a Fidesz a Néppárton kívül is. Maga Orbán Viktor is egyértelműen kifejtette ezen álláspontját: “Magyarország elsőként bizonyította be, hogy a migrációval szemben fel lehet lépni, meg lehet állítani, és „ezért kerültünk mi a viták középpontjába”. „Több lehetőségünk is van, ezt majd a Fidesz el fogja dönteni, hogy az Európai Néppárton belül vagy azon kívül”  Orbán Viktor nem titkolt szándéka, hogy maradna az EPP-ben, de vissza akarja terelni a józan ész mezejére. És lennének is támogatói, akik szintén elkerülnék a pártcsalád balra tolódását.

De egy biztos a Fidesz nincs egyedül, nem csak ők gondolkodnak így. És amennyiben új szövetségeseket kéne keresnie nem hiszem, hogy sokáig egyedül maradna.

B.G.Hunt: Orbán és Weber. Ránézésre sokban különböznek, de mindketten politikai állatok, akik a szavazatok bezsebelésére koncentrálnak. Weber nem riad vissza a Fidesz megtartásától amíg több helyet hoznak Orbánék a Néppártnak az EP-ben. Nem érdekelte túlzottan az sem, mikor Orbán az EU-t ekézte, nem hatotta meg egy sima Soros-kampány sem, és a CEU miatt is eddig csak egy-két ejnyebejnyét hallatott. Eddig. Most vajon mi verte ki a biztosítékot?

Lehet hogy az hogy Juncker rákerült a plakátra. A Leovolpe által biztosan egy alkoholista senkiházinak, Dunning-Kruger szerint pedig egy diktátoroknak csicskalángost osztogató politikusnak tartott Juncker ugyanis az EPP hathatós segítségével került az Európai Bizottság élére. Így a magyar kormány már nem csak Brüsszelt hanem a Néppártot is támadta a plakátokkal. Talán ez még annyira nem érdekelte, de mivel a Néppárton belül sokaknak elegük lett a Fideszből, és indítványozták a felfüggesztést/kizárást (a Fine Gael Írországban nem kormánypárt, kedves Leovolpe?), így nem volt más választása mint hogy beleállni a dologba. Tekintettel viszont a három pontos ultimátumra, úgy fest hogy ennél kicsit komolyabban veszi a dolgot. Nézzük hát a pontokat.

A CEU maradása klasszikus “grandstanding” Weber részéről. Az egyetem amerikai diplomát adó képzése megy Bécsbe, és ha a kormány bejelentené hogy megállapodott New York állammal, akkor sem biztos hogy ennyi szívatás után bevállalnák az ittmaradást. Orbánnak meg hatalmas PR csőd lenne visszahívni Soros György egyetemét, nem valószínű hogy bevállalná. Miért is akarná hogy rajta kívül mások is George bácsi segítségével tanulhassanak egy nemzetközileg elismert intézményben? A végén még a világ 50 legjobb politológiai képzéseinek egyike kinevelne valami normális politikai ellenfelet a mostani jobbára esetlen, karizmától mentes, kiégett ellenzék helyett.

Bocsánatot kérni? A Fidesz politikai stratégiájának alapköve hogy soha nem hátrál, nem kér bocsánatot, és nem vallja be hogy hibát vétett. A klasszikus, konkrét bocsánatkérés esélytelen, Szijjártó már meg is erősítette hogy ez nagy valószínűséggel nem fog megtörténni. Úgyhogy Weber készülhet hogy ez a pontja befürdik.

A plakátkampány viszont hamarosan véget ér jelenlegi formájában, és a kormány a kevésbé megosztó, népszerűbb családi intézkedéscsomagot fogja promózni. A kérdés az, hogy mellette a Soros vonal is fut-e tovább, és hogy esetleg Timmermans is felkerül-e mellé. A Fidesz azt fogja mondani az utóbbi esetben hogy a kérésnek eleget tett, Juncker nincs rajta a plakáton.

Amikor eljön körülbelül két hét múlva többet fogunk tudni. Weber feltételei nem fognak maradéktalanul teljesülni, ez szinte biztos. Az hogy végül lesz-e kizárás, az attól függ hogy a Fideszt mindenképp kihajítani kívánó pártok száma (és képviselőik száma) meddig nő, és hogy mi éri meg jobban: valamivel kevesebb szavazat a Néppártra Orbán miatt, vagy esetleg egy erősebb ENF, Salvini és Le Pen mellett egy regnáló miniszterelnökkel.

Dunning-Kruger:

Orbán Viktor konfrontatív politikájával ismét a figyelem középpontjába került, és jelenleg igen nagy rá az esély, hogy néhány év múlva fordulópontként tekintünk a következő hetekre. Persze a kérdés, hogy merre fordul. Most azonban elsősorban nem belpolitikailag meghatározó a jelenlegi küzdelme az EPP-vel. Ez a kampány most többről szól, mint általánosságban növelni a népszerűségét, és begyűjteni a 15 EP képviselői helyet. A Fidesz és Orbán Viktor szavazóbázisa a legeltökéltebb, és őket lehet a legjobban mobilizálni.

Egyáltalán nem is számít, mi van a plakátokon: Soros, Juncker, családvédelem.. A körítés gyakorlatilag mindegy, a Fidesz minden egyes kampányának ugyanaz a lényege:

Küzdeni valami elleni, valamitől megvédeni a magyarokat. Ez lehet a bevándorlás, Soros, akár lehet az éppen országot sújtó alacsony születési ráta, és lehet Brüsszel. Három ⅔ után mondjuk ki , ez a fajta politika egészen remekül bevált itthon.

Rövid távon. (Soknak tűnik az elmúlt kilenc év, de ez rövid távnak számít.) A küzdelem a lényeg, a többi részlet. Ugyanolyan sikeres lenne ez a kampány ha más lenne a plakátokon, ha éppen más ellen kellene harcolni.Ugyanilyen sikeres lenne Soros mellett Timmermanssal, és ugyanilyen sikeres lesznek a következő plakát a mosolygó szemű anyukákkal. A politika amit Orbán visz, itthon tökéletesen bevált, ideje külföldön is színre lépni vele.

Természetesen a szavaival eddig is úgy pozicionálta magát, mint  “A” bevándorlásellenes, aki napi 24 órában gőzerővel dolgozik azon, hogy megvédje Európát. De amíg ezek eddig szavak voltak, most először egy konkrét lépését is látjuk. Orbán Viktor célja, hogy a saját pozícióját erősítse meg, a centrumból eggyel jobbra tolja az EPP-t. Ha ez sikerül, az új kialakult status quoban már valóban "Európa (egyik) erős embere" lenne. Az én véleményem tehát, hogy Orbán Viktor most igazat mond, és nem távozni szeretne, hanem megreformálni a Néppártot.

Az egy teljesen jogos gyanú, hogy a valódi cél összeállni a szélsőjobbal. De a kilépés inkább B terv, mint cél.
A Néppárt erősebb, erősebb érdekérvényesítő képességgel és óriási hátországgal. Habár Salvinivel Orbán sok mindenben egyetért, legalább ugyanennyiben konfliktus lehet köztük. Felesleges lenne rögtön bevállalni a rizikót, mikor jelenleg gyakorlatilag nincs veszítenivalója Orbánnak, ha nem lép ki: megszavazzák hogy bent maradhassanak? Itthon eladhatja, hogy a Néppárt beállt mögé.
Megszavazzák a kizárást? Itthon eladhatja, hogy Soros átvette az EPP irányítását, és külön jó hogy végre ledobhatjuk magunkról a láncokat amiket az a galád Weber rakott ránk.
A helyes lépés most, minél nagyobbat nyerni az EP választáson, ezzel rakva le a bizonyítékot Weber elé: amit én csinálok, az működik, az hozza az eredményeket.

Ha Orbánnak sikerül bebizonyítania, hogy az a fajta politika és populista kampányolás amit művel működik, megerősítheti a pozícióját, és a Néppárt legszűkebb, legbefolyásosabb elitjébe kerülhet. Ha a populisták májusban a legtöbb országban jól szerepelnek, Orbán Viktor teljes joggal, és számszerű eredménnyel teszi fel a párttársaknak majd a kérdést: demokraták lennétek inkább, vagy győznétek?

Egy hónap, és a britek kilépnek az EU-ból. Vagy mégsem? Most a Brexitet vesszük górcső alá, három nézőpontból.

              (Kép: muffin/flickr.com)

Van-e létjogosultsága egy második népszavazásnak?

Dunning-Kruger: Van. Igen, az emberek döntöttek. Igen, tiszteletben kell tartani az emberek döntését. De az embereknek is joga van megváltoztatni a véleményüket, új információk birtokában.

Leovolpe: A kérdésre egyszerűen válaszolva igen van létjogosultsága. A politikai döntések természetüknél fogva ilyenek, mindegyiket megelőz egy előzetes felmérés, azt követi az alternatívák kidolgozása, amelyek közül választani kell. A népszavazás egy ilyen sorsdöntő kérdésben egy nagy legitimációval bíró választási megoldás. Utána az elért eredmények és nehézségek visszacsatolása kiemelten fontos, mivel az alapja lehet az új alternatívák kidolgozásának. Logikailag nincs ezzel semmi gond. Ami ebben a konkrét esetben probléma, hogy a Brexit megszavazása során ismertek voltak a következmények és mindenki tudta mivel jár a folyamat. Az egészben az a kifogásolható elem, hogy mikor a népszavazás ki lett írva csak egy alternatívát tartottak esélyesnek, a bentmaradást. Most utólagosan csak egy dologra mennénel ki az új népszavazások kiírásával, hogy a politikai elit által várt eredményt kapják. A téma maga nagyon komplex, főleg, hogy mennyi botrány volt körülötte. Elég csak a Cambridge Analytica botrányra gondolni és a vádakra, hogy a kilépés melletti pártok mennyiben tudták “manipulálni” a választókat. Ezek az új információk, amihez a választók eredetileg nem tudtak hozzáférni erősen indokolhatják az új szavazást, de az biztos, hogy a politikai elit számára mindegyik forgatókönyv áldozatokkal fog járni.

B.G. Hunt: Igen, de ugyanakkor vannak egy nagyon erős érv ellene is. Páran hangoztatták azt hogy nem éppen szerencsés addig ismételgetni a népszavazásokat amíg a végkimenetel a kiírónak kedvez. Cameron nem akart Brexitet. Theresa May is “Remainer” volt, de kijelentette: “Brexit means Brexit”. Persze ahogy száguldanak a britek a no-deal felé, még Vörös Jezza (Corbyn), aki nem éppen EU rajongó, is elkötelezi magát az új népszavazás kiírása mellett, a nála általánosságban sokkal maradáspártibb Munkáspárt nyomására. Sokan érvelnek amellett is hogy a Brexitet szorgalmazó politikusok mint Johnson és Farage félrevezették a publikumot. Továbbá egy rakat külföldi cég is bejelentette hogy a Brexit hatására kivonul az Egyesült Királyságból, ami szöges ellentétben áll a toryk ígéreteivel. A kilépési határidő vészesen közeledik, és egy no-dealnél a legtöbb képviselőnek bármi jobb. Az EU nem enged, May nem tudja elfogadtatni a saját egyezményét, Corbynnak pedig nincs elég embere ahhoz hogy az ő javaslatait megszavazzák, és a brit állampolgárok egyre jobban csalódtak az egész Brexit folyamatban. Szűkül a megoldások köre, de a népszavazás még ott lehet kiútként. Ha megszavazzák a maradást, akkor pedig el lehet felejteni az egész Brexit problémát. Hogy ki bukna ebbe bele, az más tészta. May szinte biztosan.

Miért népszerűbb most az EU-ban maradás mint a Brexit?

Dunning-Kruger: Mikor részegen a Szigeten nézed alulról a bungee jumpingot, valami iszonyú menőnek tűnik. Te is ki akarod próbálni, érezni akarod azt a szenzációs szabadságot, amit az ugrás ad. Aztán felérsz, közben kicsit kijózanodsz, és felülről látod, hogy bizony rohadt magasan vagy. Az ugrás máris kevésbé vonzó, főleg miután megtudod hogy a köteled 50%-os eséllyel el fog szakadni, te pedig pofával előre beleállhatsz a földbe.

Leovolpe: Egyre közelebb a Brexit hivatalos dátuma és a halasztás is ott lebeg a levegőben. A hard Brexit lehetősége már csak pszichológiailag is nyomja az embereket és nem akarják a kilépéshez szükséges áldozatokat bevállalni. A népszavazás idejében a Brexit legnagyobb ellenzői a fiatalok voltak. Sokak az elveszni látszó lehetőségeket látják, amit Európa nyújt nekik. A szavazókorú fiatalok mozgósítása nagyban függ a személyes érintettségüktől. Ezt az ügyet a magukénak érzik, a saját jövőjüket féltik benne, és egy a korábban még az életkora miatt szavazni nem képes generáció érett szavazókorúvá, akik az előző kérdésre visszatérve egy esetleges népszavazás esetén megváltoztathatnák a folyamatokat.

B.G. Hunt: Egyszerűen mivel egy hónapon belül nyakunkon a Brexit, és még nem látni a fényt az alagút végén. Akik a maradásra szavaztak, azok az EU mellett voksoltak, viszont a Brexit támogatói közt között voltak kemény és puha kilépést szorgalmazók is. Most pedig úgy néz ki hogy a maradásra amúgy is hajlamosabb puha megoldást akarók megrettentek egy no-dealtől, mivel az problémákat okozna az ír határon, tönkrevágná a gazdaságot, és közelebb hozná az Egyesült Királyság szétesését, tekintettel arra hogy a Skótok erősen EU pártiak, és függetlenség esetén szívesen visszatérnének az Unióba.

Miért nem tudja a Munkáspárt meglovagolni a toryk megosztottságát és tehetetlenségét?

Dunning-Kruger: Mert a Munkáspárt is megosztott és tehetetlen. Magyarországról, a frakciófegyelem fellegvárából nézve ez furcsának tűnik, pedig teljesen normális. Egy pártban alapesetben nem droidok, hanem eltérő véleménnyel és világképpel rendelkező egyének ülnek, nem kell mindenben egyetérteniük. A helyes stratégia hagyni, hogy a toryk küzdjenek a brexittel, amiben nincs jó megoldás. Vigye el Theresa May a balhét, utána pedig abban a pillanatban ahogy a Brexit bármilyen megoldással lezárul, jöhet a megbuktatása.

Leovolpe: A Munkások megosztottsága és a párt viszonylag gyengének mondható vezetősége nem tudja megfogni az aktuális politikai folyamatokat és ugyanolyan szervezeti problémákkal küzdenek, mint a toryk. A legnagyobb gondja viszont az, ami általánosan jellemző a baloldal egészére, hogy nem képesek igazi alternatívát nyújtani és nekik sincs megfelelő válaszuk a legfontosabb társadalmi és gazdasági kérdésekre. A Brexit mellett olyan problémák vannak terítéken, mint a migráció, az ISIS-ből visszatérő brit állampolgárságú terroristák helyzete és még lehetne sorolni, de ők sem képesek olyan megoldást javasolni, amivel a nép támogatását elnyernék, egyedül a Brexit megakadályozásával tudnának nagyobb társadalmi támogatottságra szert tenni, de az is csak rövid távú politikai siker lenne. Így csak egy  helyes stratégia maradt, amit követhetnek, támogatniuk kell minden új népszavazást támogató indítványt.

B.G. Hunt: A kérdés az, hogy más vezetővel ki tudták-e volna használni. Jeremy Corbyn gyakorlatilag otthagyta a Blair-féle “New Labour” vonalat, és amolyan XXI. századi Michael Footként visszatért a régi, államosítós, nem feltétlenül EU-barát szemlélethez. Persze nem lenne igazságos Corbynt leírni, mivel valahogy sikerült magát a Munkáspárt vezérének megszavaztatnia, és annak ellenére hogy a legutóbbi választások előtt a kampány több mint 10%-al May mögött kezdte, sikerült növelnie pártja mandátumainak számát. A Munkáspárt is megosztott a maradást szorgalmazók, és a puha kilépést támogatók közt, és a “backbencherek” közt rengetegen visszasírnák a Blair féle újhullámos nézeteket. Ezt az is demonstrálja, hogy az újonnan alakult független képviselő csoporthoz (TIG) Munkáspártiak is csatlakoztak, nem csak toryk. Corbyn akkor lehet miniszterelnök ha May hibázik, a TIG pedig nem nyeli be több képviselőjét, illetve a Munkáspártnak jobban kell kijönnie a Brexitből mint a kékeknek.

May ki akarja várni amíg valaki más elrántja a kormányt?

Dunning-Kruger: Póker, chicken game, 19-re lapot húzni, bárhogy is írják le a cél nagyjából ez. Folyamatosan eltolni az alkuról szóló szavazást a brit parlamentben, hátha a közeledő dátum nyomást helyez a képviselőkre akik nem szavaznák meg. Azért nem sokan mernék megkockáztatni, hogy a nevüket adják egy no-deal Brexithez. Szóval Maytől teljesen jó döntés arra játszani, hogy „Három hetetek van megszavazni a trágyadomb dealt, mert ha nem akkor jön a szartornádó”. Ez akár még be is válhat Maynek, feltéve ha nem ő törik meg előbb egy esetleges Brexit halasztással. De szerintem ezt most végigviszi, és … Micsoda? Hogy mi? Friss hír, miközben ezeket a sorokat írom May már bele is ment egy esetleges halasztásba, felejtsd el amit itt írtam, kedves olvasó.

Leovolpe: Nem véletlen, hogy folyamatos halogatása megy az egész ügynek. Politikailag kényes az ügy és hatalmasat lehet bukni vele, ezért nem csoda, hogy mindent megtesz, hogy elkerülje a no-deal Brexitet. Minden támogatóra szüksége van Maynek, így az egész türelemjáték lett az ő részéről és tényleg arra vár, hogy a többiek “beparázzanak” a Brexit tényleges közeledtével és meglegyen szavazva a korántsem jónak mondható javaslat, amit az EU-tól kaptak. Ez abból is látszik, hogy a támogatottsága még párton belül megvan, mert a bizalmatlansági szavazás ellene megbukott. Senki se lenne olyan hülye, hogy megpróbálja átvenni a helyét. Szóval addig megy ez az egymás közötti hercehurca.

B.G. Hunt: Úgy néz ki erre játszott, de végül neki kell majd lemondania a saját maga által fémjelezett kilépési javaslatról. Azért nem működik a stratégia, mert a toryk is szépen lassan esnek szét mióta a 2017-es választás után koalícióra kényszerültek a DUP-vel. A sors fintora, hogy ha nem lett volna előrehozott választás, akkor az anno Cameronnal kiharcolt többséggel a Konzervatív párt bőven megengedhetett volna magának egy pár disszidáló képviselőt. Így viszont a miniszterelnöknek minden toryt ki kell elégítenie politikailag a javaslataival, ami szinte lehetetlen feladat, így marad a halasztgatás. Jelen pillanatban az Egyesült Királyság a Titanic, a no-deal Brexit pedig az országba megjavíthatatlan lyukat verő jéghegy. A parlament tudja hogy ott a jéghegy, és az ülésterem mindkét oldala tele van olyan képviselővel aki adott esetben hamarabb fogja elrántani a kormányt minthogy John Bercow házelnök elvörösödött fejjel üvöltse hogy “ORDER!”. Ekkor pedig May a kormány mögül kirepülve a jéghegyen találhatja magát, míg a hajó elhúz mellette.

Jó döntés volt-e Camerontól anno a népszavazás kiírása?

Dunning-Kruger: A sertésfejjel közösülő ex-miniszterelnökre vagy nem is emlékszik már az átlagember, vagy idiótának tartja aki egyszerre nyírta ki az országát és a saját politikai karrierjét. A politika sajátossága, hogy egy-egy döntést általában csak a jövőből visszanézve lehet jól megítélni. Könnyű azt mondani, hogy az anno disznót baszó David Cameron hülye volt amiért kiírta a népszavazást, ahogy  könnyű azt mondani, hogy Napóleon hülye volt amiért megtámadta Oroszországot. A röfivel szexelő egykori politikus védelmében meg kell jegyeznem, hogy a Brexit népszavazás kiírása nem csak hogy jó döntés volt, hanem egy remek taktikai döntés is. Cameronra évek óta nyomást helyeztek a saját pártjából is, hogy jöjjön egy népszavazás. Ezzel a lépéssel, az ő kérésüket is teljesítette volna, valamint a reménybeli maradás után el is hallgattathatta volna ezeket a hangokat. Ezzel szilárdíthatta volna meg saját hatalmát a párton belül. A feltörőben lévő UKIP-ot is hatástalanította ezzel az ígérettel, biztosítva hogy ők ne vegyenek el székeket a konzervatívoktól, valamint ami a legfontosabb: megnyerte a választást. Taktikailag tehát remek döntés volt, de gyakori eset, hogy a rövid távú politikai haszon hosszú távon visszaüt. Így történt ez David Cameronnal is, akit párttársai árulása, a közhangulat hirtelen változása az EU-hoz, és természetesen a számára vesztes népszavazás padlóra küldött. Ezek után természetesen nem is tehetett mást, mint azonnal lemondott az egykori államférfi, aki megdugott egy malacot.

Leovolpe: Utólag könnyű megítélni egy politikai dönté helyességét, azonban ha az ő adott pillanatban fennálló lehetőségeit nézzük elkerülhetetlen volt, hogy kiírja a népszavazást. Az angolszász politika sajátossága, hogy a pártfegyelem nem értelmezhető ugyanúgy mint idehaza, ott nagyon könnyű a párt bizalmát elveszíteni egy miniszterelnöknek és könnyen leváltható, szóval annak érdekében, hogy minél tovább a hivatalában maradjon olykor meg kell hoznia az ilyen vakmerő döntéseket. A kiírás előtt elég világos volt, hogy ha megszavazzák lemond és vállalta is ezt a kockázatot. És végső soron azért vállalta be, mert előzetesen többször tárgyalt Brüsszellel és felvázolta, hogy a bennmaradás esetén is igyekszik az újratárgyalásra és az újfajta Európa megvalósítására, legalábbis ezt vázolta fel a bloombergi beszédében

B.G. Hunt: Ez egy komoly választási ígéret volt anno tőle, amivel ki akarta fogni a szelet az UKIP vitorlájából, meg kellett tartania mindenképp. Cameron elhitte magáról hogy ő Harold Wilson, aki el tudja űzni az EU (illetve akkor még Közös Piac) tagság kérdését egy szimpla népszavazással. De most nem a 70-es években élünk, nincs már meg a háború utáni nyugati összetartás szelleme, és a toryk tele vannak olyanokkal mint Boris Johnson. A “Leave” arca, Farage pedig az akkor ébredező, azóta a világon átsöprő populizmus egyik első pionírja volt, egy láncdohányos, pubokban meleg sört ivó tősgyökeres brit, aki rendkívül népszerű volt azok körében akik Oswald Mosleyt vagy Enoch Powellt istenítették, visszasírták a Brit birodalmat, vagy egyszerűen elegük volt a bevándorlókból. Amúgy érdekes hogy Farage nagy vihart kavaró migránsposztere hol tűnt fel nem sokkal később, alig szerkesztett formában… Ezen felül Corbyn sem volt az a vehemens EU-t támogató vezető aki a szavazóit kivezényelte volna a kritikus napon.

(Fotó: Derek Bennett/Flickr.com)