Az álhírek és ferdítések egyre inkább elárasztják a sajtót, de miért és hogyan?

Illusztráció: Pexels

Ezen a héten témánk a “fake news” jelenség, ezt vizsgáljuk meg most hárman, három szemszögből, három különböző pozícióból a politikai spektrumon.

B.G. Hunt: Az internet elterjedésével szinte elkerülhetetlenné vált a kamuhírek feltűnése. Amíg a nyomtatott sajtó dominálta a piacot, addig az újságírók egyfajta “gatekeeper” (kapuőr) szerepet is betöltöttek, legalábbis az egyetemen egy Tom Kovach és Bill Rosenstein által írt könyvvel ezt sulykolták a fejünkbe. Kapuőrként akik kiszűrték az alaptalan hülyeségeket, és csak tények alapján írtak cikkeket. Persze ez egy erősen megidealizált nézte a múltnak, hisz Amerikában már Franklin Delano Roosevelt elnöksége alatt is alkalmaztak olyan ferdítéseket, hogy elkerüljék az elnök fizikai bénultságának említését szövegekben és képekben egyaránt.

De ne szaladjunk ennyire előre (vagy hátra?). Az internettel a Facebookra, Twitterre (igen, rád gondolunk, Donald) bárki kiposztolhatja saját megalapozatlan véleményét, amit egyértelműen be is kajálnak jópáran. Azért mert hülyék a felhasználók? Nem feltétlenül. Az úgynevezett megerősítési torzítás (confirmation bias) hatalmas szerepet játszik a visszhang buborékok (echo chamber) kialakulásában. A Cambridge Analytica is az egyes Facebook felhasználók személyes nézeteire alapozva dolgozta ki hogy milyen hírekkel lehet a legjobban eljutni a választókhoz. Amennyiben pedig valaki az algoritmusok miatt csak neki tetsző információkat kap, úgy nem valószínű hogy széleskörűen informált lesz, és kvázi beragad egy fent említett buborékba ahol hozzá hasonló nézetű emberekkel beszélget a hírek neki tetsző értelmezéséről.

Mindeközben azonban a “profi” sajtó is hemzseg az álhírektől és ferdítésektől. Jobbról és balról is. Az átlagember nem tesz különbséget a véleménycikkek és a “hard news” (kemény hírek) közt. A kemény hír az, amikor egy újság leírja hogy Münsterben egy teherautó, amit Jens R. (egy tősgyökeres német) vezetett belehajtott egy kávézóba. A fake news az, mikor az Origo EGY NAPPAL a 2018-as itthoni választások előtt kispekulálja, hogy “Több német országos hírportál arról ír, hogy a rendőrség feltételezése szerint bevándorló hátterű terrortámadás történt Münsterben. Azaz, egy első- vagy másodgenerációs migráns lehetett a terrorista. Németországban egy friss törvény tiltja, hogy megnevezzék a merénylő származását, ezért - legalábbis egyelőre - nem írnak ennél többet. Azt a rendőrség hivatalosan is közölte, hogy nem baleset volt. Vagyis, dzsihadista módszerrel gyilkolt a terrorista.” Persze a hírportál nem frissítette a cikket, hogy elmondja hogy a tettet egy mentális betegségben szenvedő német hajtotta végre. Persze a hírportálok nincsenek megnevezve. Persze a címben szerepel a “terrortámadás” szó, és egy szép kis dzsihád utalás is belefért a végére. Persze az író nem vállalta a nevét. Ezt hasonlítsuk össze a Reuters riportjával, amit megközelítőleg ugyanakkor publikáltak. Mintha két külön eseményről számolnának be.

Ne csak a jobboldalt ekézzük. Nézzük meg például hogy a CNN hányszor tárta fel hogy Trump egy Orosz báb és hogy hányszor írták meg hogy elnöksége legrosszabb hetén van túl. Aztán jött Robert Mueller jelentése, és rávilágított arra hogy a Clinton News Networknek csúfolt médium egyértelműen a saját Demokratákkal szimpatizáló véleményét próbálta ráerőltetni nézőire. De komolyan, a CNN műsorvezetői közül kik próbálnak egyáltalán korrektül viselkedni Trumpékkal? Blitzer? Cooper? Lemon? Amanpour? Acosta? Sajnálatos módon a “Crossfire” műsor kihalásával ez a vonal is nagyrészt eltűnt, egy-egy alkalom kivételével mikor például Corey Lewandowskit meghívják.

Végül van egy harmadik kategória, mikor egyenesen hülyének nézik az embert. Nézzük meg ezt a képet a MediaWorkshöz tartozó Somogyi Hírlapból (köszönet az r/Hungary subredditnek hogy felhívták erre az incidensre a figyelmet). A magyar szöveg azt mondja hogy “Lefejezésekben is részt vehetett a szír férfi.” Ez önmagában nem álhír, a nemrég Budapesten elfogott ISIS tag valóban részt vehetett ilyen kivégzésekben. Viszont a Fox News-tól átemelt kép pont azt állítja hogy az ISIS hazudik, és hogy a lefejezésről szóló videó egy hamisítvány lehet. Akkor most aki kiválasztotta a képet, az arra játszik hogy az olvasók nem tudnak angolul, vagy őmaga nem tud angolul (a Google fordító azért ezt le tudta volna fordítani), vagy teljesen leszarja azt hogy egy normális illusztrációt találjon a cikkhez. Esetleg mindhárom egyszerre.

Leovolpe

Amikor álhírekről beszélünk, a jelenség időbeliségét, vagyis a születését nagyon közelinek gondolja. Pedig sokkal régebb óta használjuk, mint az elsőre gondolnánk. Az egészet ezért én az emberi természet gyökerétől kezdeném, attól a különleges képességünktől, ami elkülönít minket más élőlényektől: a történetmeséléstől. Az ember a kezdetek óta történeteket mesél, így tudja a társadalmának tagjait összehangolni. Ezt a kiinduló tézist írja le Yuval Noah Harari a Sapiens c. művében. És ezzel a kiindulóponttal egyet is értek. Az ember a társadalmának szervezésére és a társainak az irányítására használja a történetmesélést, ami azt is magával hozza, hogy a dezinformáció hasznos fegyvere lehet a más csoportokkal való harca során. Ez rengetegszer a harctéren mutatkozott meg, amikor a másik sereget próbálták meg félrevezető információkkal ellátni. Ez a továbbiakban sem változott és mai napig hasznos eleme a politikának.

A másik meghatározó tényező, amit érdemes megnézni az a hírfogyasztás és a csatorna, ahonnan a hírt szerezzük. Ez lényegesen átalakult, az elmúlt időben. Nagyrészt persze a technológiai fejlődésnek köszönhetően, azon belül is az internet elterjedésének. Előtte a hírek terjesztőjének nagyobb felelőssége volt, mivel a hitelességének a megítélése sokban múlt az által terjesztett hír minőségétől és sokkal kisebb közösséget tudott közvetlen elérni. Ezt változtatta meg egy kicsit a nyomtatás megjelenése, ami bővítette az elérést, de a szerző kiléte még mindig egy jól leszűkíthető kört volt. Tehát az emberekben kialakult, hogy amit olvasnak azok biztos források és annak lehet hinni. (ezt most a terjedelemre való tekintettel nem fejtegetném tovább) A tényleges változás az emlegetett internet megjelenésével következett be, ami elhozta a szerzők anonimitásának az aranykorát. Így annak ellenére, hogy az emberek még mindig vakon bíztak abban a beidegződésükben, hogy a nyomtatott hírek megbízható forrásnak tekinthetők, a technológia által biztosított lehetőségek és az első részben felvázolt emberi természetből levezethető stratégiai „történetmesélés” könnyen kinőhette magát a politika szerintem legnagyobb fegyverévé.

Most, hogy kifejtettem, hogy szerintem mivel magyarázható és honnan eredeztethető az álhír jelensége, megnézném, hogy mekkora szerepe és hatalma is van az életünkben.

Ha belegondolunk, a politika és úgy általánosságban véve is az információ a legértékesebb dolog a Földön. Nem véletlen, hogy a legnagyobb cégek, Google, Facebook, stb. is az információk begyűjtését tűzte ki legfőbb prioritásának. És ennek elég komoly politikai vonzata is van. Hiszen melyik politikus ne akarná tudni, hogy a többi ember mit gondol és mire vágyik a többi ember és ennek tudatában, hogy tudná őket befolyásolni. Erre jött létre a propaganda jelensége, aminek a hatását láttuk a kommunizmusban és a nácizmusban és ezáltal látjuk is milyen veszélyeket rejt magában.

De ha már felvetettem a tényleges potenciálját az álhírterjesztésnek érdemes megnézni a valós gyakorlatokat is, hogy ne csak az elvont, oktató jellegű okfejtésemet kelljen olvasni.

Az egyik kedvenc “hoaxom”, ami a témához kapcsolódik, az a 30-as évekből van, amit valószínűleg mindenki ismer. (Már csak ilyen vagyok, kliséket fogok dobálni az olvasó számára.) A sztori lényege, hogy egy amerikai rádióállomás a Világok harca c. mű alapján sugározta az egyik műsorát. Lényegében egy társadalom kísérletet hajtottak végre, ahol kíváncsiak voltak a hírek terjedésének sebességére. A vége az lett, hogy az emberek bepánikoltak, hogy a Földet megszállták a marslakók. Az egész tanulsága, hogy az ártatlansága ellenére, mekkora felfordulást tudott okozni egy ilyen „ártatlan” kis kísérlet.

Illetve ugyanilyen álhír az is, hogy a híres zenész Marilyn Manson kivetette a lengőbordáit, hogy saját magának tudjon élvezetet nyújtani.

Ebből látszik, hogy az álhíreknek és ferdítéseknek is vannak különböző szintjeik.

Azonban sajnos ez nem csak a kísérletek formájában vagy vicces pletykák formájában jelenik meg és nem csak a bulvár jellegű hírek között jelenik meg, hanem a „professzionális” újságírók is hamisítanak politikai befolyásolás céljából. Így az egyik számomra legdurvább álhírgyártás a közelmúltból az minden kétséget kizárólag a Der Spiegel újságírójának a szisztematikus hírgyártása, amit hivatalosan be is ismert. Az újságíró a beismerése alapján úgy kapott több nemzetközi díjat, hogy meg nem történt eseményekről és nem létező személyekkel készített interjúkról írt a lapnak, és így próbálta elfogadottabbá tenni a társadalmat a baloldal által propagált migrációval szemben. Ez jól mutatja, hogy az ilyesfajta propaganda nem csak a náci német és a szovjet fajta pártállami propagandagépezetből, hanem a magát „liberálisnak” tartó független magánszemélyektől és szervezetektől is jöhet. Ez persze nem zárja ki a jobboldalon történő torzításokat sem.

Dunning-Kruger

Végezetül tegyünk egy kis kitekintőt, mi a fake news jövője, mi a politikai haszonszerzésből elkövetett szándékos hazugság következő evolúciós lépcsőfoka.

Néztél már pornót valaha, kedves olvasó? Nem? Igen, sejtettem hogy te nem, de a szomszédod lakótársának öccse már biztos mesélt róla. Amiről talán nem mesélt, hogy 2017 körül megtörtént az áttörés, és már nem kell beérnie azzal, hogy választ a sok százezer pornószínésznő közül, kinek a társaságában szeretné eltölteni a következő nyolc percet. Ha úgy dönt, a következő videóban a szomszédja hajtja végre a legtitkosabb vágyait. Vagy a kolléganő, aki mindig is tetszett neki de soha nem merte megszólítani. Vagy az általános iskolás szerelme, akivel mire szexre került volna a sor, a lány rájött, hogy a szomszédod lakótársának öccse mégsem az igazi, és mégiscsak az a gitározó bölcsészkaros lesz a nagy szerelem. Szomszédnő, kolléga, volt szerelem..három nő, aki sohasem készített magáról meztelen képet, mégis bármikor viszontláthatják magukat egy szexfilmben.

Hogyan lehetséges ez a csoda, ez a fantasztikus áldás, ez a minden férfi szexuális fantáziáját valóságba öntő mennyei eljövetel? A válasz az úgynevezett deepfake, amit én túlzás nélkül nagyobb veszélynek látok, mint egy köpcös kis diktátort néhány atombombával.  

Ha hallottál már a Photoshopról, tudod hogyan lehet képekkel hazudni. Ha elolvastad B.G. Hunt és Leovolpe írását, tudod hogy kell szavakkal hazudni. Tegyünk egy apró kitekintőt, hogyan fog a videó is hazudni neked.  

Magával a technológiával nem untatnálak, mert egyrészt nem az a lényeg, másrészt le is szarod, harmadrészt pedig messze túl hosszú lenne.  A lényeg ez: a deepfake egy technika, amivel egy valóságos ember valóságos szájába adhatsz nem valóságos mondatokat. A videóban szereplő valódi ember valódi arcának valódi szájából, valódi mimikával és hangszínnel fognak kijönni a nem valódi mondatok. Jennifer Lawrence, ahogy épp szendvicsbe vágja őt Harry Potter és Arnold Schwarzenegger. Puzsér Róbert, amint könnyes tekintettel méltatja és nevezi korunk legnagyobb zenei géniuszának Kozsót. Gyurcsány Ferenc, amint arról beszél, hogy igazából mégsem kúrta el.

A lehetőségek végtelenek, végtelen ember végtelen hazugságot adhat végtelen másik ember szájába. És amíg híres embereket hardcore pornóba rakni mindössze ízléstelen, a technológia politikai célzatú felhasználása veszélyes. Rohadt veszélyes.

Mert amikor szavakkal hazudtak, az emberek egy nagyobb része kialakított magában némi szkepticizmust, és elkönyvelte magában a forrásokat, amik szerinte hazudnak. Az emberek egy másik része pedig elhitte, hogy Vona Gábor egy homoszexuális iszlamista. Az emberek egy harmadik része pedig elhitte, hogy Donald Trumpot orosz prostituáltak vizelték le.

Mikor jöttek a manipulált fotók, az emberek az előbbinél egy kisebb része elkönyvelte magában, hogy mostantól ellenőriznie kell egy-egy kép hitelességét is valahogyan. Az emberek egy másik része pedig elhitte, hogy egy iskolai lövöldözés túlélője széttépte az alkotmányt. Az emberek egy harmadik része pedig elhitte, hogy Soros György összeállt egy fotóra az ellenzéki vezetőkkel a határkerítés előtt mielőtt szétbontották volna.  Hetente látsz hamis, manipulált fotókat. És nem, nem fogod egyesével lellenőrizni egy-egy kép hitelességét.

Akkor hogyan várhatjuk el majd az átlagembertől, hogy majd hamisítás felismerő szoftvereken futtasson egy videót, mielőtt magából kikelve elindulni tombolni a Facebookra, amiért Obama egy videón a kommunizmust dicsőíti? Vagy Donald Trump magából kikelve szidja majd a feketéket? Hány százaléka fogja az embereknek a videót úgy nézni, hogy a manipulálás nyomait keresse? 30%? 60%?

Egy-egy videó komplett politikusi pályafutásokat, karriereket fog tönkretenni. Mert igen, bizonyítható lesz hogy Obamának csak a szájába adták a videón, ahogy javasolja, “próbáljuk meg azt a fránya kommunizmust, most csak működni fog”.  Az is bizonyítható volt, hogy Vonáról csak hazudták a meleg orgiákat. Hadházyról csak hazudták, hogy halálba kergette a szomszédját. És hol van most Vona Gábor? Hol van most Hadházy? Hiába lehet bizonyítani utólag, szemrebbenés nélkül fognak hazugságot írni, mert működik. Van aki elhiszi, hogy majd az új technológiára azt mondja egy hírhamisító: “hát ez nem korrekt, ezt felhasználni nem sportszerű. Inkább ne hozzon politikai hasznot nekünk, de én ilyen veszélyes technológiát nem merek használni, túl sok embert tudok megvezetni vele”. Nem reális. Szemrebbenés nélkül, tömegesen jönnek majd a hazugságok. Ez a veszélyes, nem amire Brüsszel készül.

És akkor végezetül gondolkodjunk majd a másik oldalon is kicsit. Mostantól, bármikor előkerül egy kínos felvétel egy politikusról, mi akadályozza meg, hogy egyszerűen azt mondja, hogy a felvétel nem igazi? Hogy nem is zárt kamrába romákat? Hogy nem hajtott végre náci karlendítést?

Ha egy nap egy meg nem nevezett ország, meg nem nevezett miniszterelnökéről előkerül egy felvétel..egy felvétel amin szenvedélyesen bevallja, hogy két évig hazudott. Hazudott reggel, délben meg este. Bevallja, hogy költségvetést hamisított. Bevallja, hogy Európában ekkora böszmeséget ország még nem csinált. Bevallja, hogy ezt elkúrta. Nem kicsit, nagyon.

Honnan fogjuk tudni hogy valódi-e a felvétel?