B.G. Hunt

Az én nevem itt az oldalon B.G. Hunt lesz. Hogy miért? Amikor gondolkoztam a bemutatkozáson és a nicknevemen, akkor próbáltam magamban definiálni hogy kik azok a szerzők akik a politikai nézeteimre hatottak. Az első dolog ami eszembe jutott hogy valójában mindent olvasok, stílustól függetlenül. Samuel Huntington elmélkedéseitől Hunter S. Thompson elborult tudósításáig az 1972-es választásokról Amerikában. Ezért, ezelőtt a két ember előtt tisztelegve jutott eszembe a “Hunt” név. Tanulmányaimat a nemzetközi érettségi letétele után egy amerikai egyetemen folytattam, ahol diplomát szereztem “Politológia és Nemzetközi Tanulmányok” szakon. Utána újságíróként helyezkedtem el, jelenleg is cikkeket írok. Hármunk közül általában én fogok középen állni a politikai spektrumon, társaimat ismerve.

A Friendly Fire blog részemről azért tűnt érdekesnek mert érdekes témákról oszthatom meg gondolataimat két olyan emberrel akivel több mint másfél évtizede ismerjük egymást. Viszont ezek alatt az évek alatt mindhármunkat teljesen másfelé sodort az élet, és ezért a nézőpontjaink is eltérően alakultak ki a világról és problémáiról. A Friendly Fire nevet közösen választottuk, mert ezeket az eltérő véleményeket ütköztetve írunk, néha egymást sem kímélve. Ezért hosszú ismeretség ide vagy oda, nem azért írunk hogy a másik egóját simogassuk, hanem hogy három különböző szögből vesézzünk ki egy témát. Néha csak véleményeinket egymás mellé téve, néha egyenesen egymással vitatkozva, de remélhetőleg mindezt civilizált módon téve.

Dunning-Kruger:

Hát ha tényleg érdekel, először is biztos arra vagy kíváncsi, hogy mit tanultam meg milyen tapasztalataim vannak, meg egyáltalán miért kezdtem el ezt az egészet csinálni szóval ilyen Karácsony Gergely-es hülye háttér történetekre meg motivációkra, csak hát én, tudod nem mennék bele, az az igazság. Egyrészt a könyökömön jön ki, másrészt a szerző társaimat a guta ütné meg ha leírnám a blog történetét harmadszorra is miután ők már ezt megtették.

Jó, így tök rendesek meg minden, de olyan maximalisták, hogy csak na. És ilyen önéletrajzra vagy mi a szarra se számíts. Csak azt mondom el, hogyan szállt el az agyam múlt szilveszter tájékán mikor B.G. félrészegen felvetette hogy kezdjünk már ezzel a blog dologgal valamit mert hát fiatalok vagyunk, és tettrekészek és hát mégis mikor ha nem most.

Szóval ott állunk az utcán, épp túl vagyunk a bajszos bohóc újévi köszöntőjén és egy kurva szó értelme nem volt csak közhelyek és sablon dumák meg jóindulatú mosoly, ahogy próbálja eljátszani hogy hű de milyen fontos vagy te neki, meg hogy jó legyen neked a 2019-es év.

És épp a tüzijátékokkal szarakodunk, és a pezsgőt isszuk, és mellettünk már megy két csajtól a szokásos részeg lelkizős téma, amikor hirtelen rájönnek hogy tulajdonképpen mennyire is szeretik egymást és miért nem mondják ezt ki gyakrabban.

Szóval ott állok, próbálom felmérni mennyit bírok még inni hogy a saját lábamon mehessek haza, és akkor odalép a B.G. és azt mondja, hogy kezdeni kéne ezzel a blog dologgal valamit, tapasztaltabbak és jobbak vagyunk már azóta, hogy egyszer már befürödtünk vele.

Mert hogy egyszer már nekiálltunk ennek az egésznek, megvolt az ötlet, a név, a téma minden csak aztán nem lett az egészből semmi. Elfoglaltak voltunk, és hát szartunk bele na, az az igazság. De mégis, ahogy ott álltam arra gondoltam, hogy most eltelt azóta 2 év és már több az időnk meg a kedvünk és most már tényleg akarjuk, szóval minden király, menni fog és készülj fel mert kurva nagy durranás lesz.

Leovolpe:

A blogon a Leovolpe nevet fogom használni. Mikor az írói nevem kiválasztására esett a sor az első politikai gondolkodó, aki az eszembe jutott Niccoló Machiavelli volt.  A fejedelem c. művében arról értekezik, hogy a politikai vezető, hogyan szerezze meg és tartsa meg a hatalmát. És ekkor rémlett Machiavelli hasonlata a politikus képességeire: a róka (volpe) és az oroszlán (Leo). „Tudnunk kell tehát, hogy kétféle módszer van a küzdelemben: az egyik a törvényekkel, a másik az erőszakkal. Emberi tulajdonság az egyik, állati sajátság a másik. Mivel azonban az egyikkel némelykor nem boldogulsz, a másikhoz kell folyamodnod. Ezért a fejedelemnek tudnia kell használni a benne rejlő embert és állatot. […] S mert a fejedelemnek jól kell használni állati természetét, a rókát és az oroszlánt kell követnie;”

Politológusként a liberális és konzervatív szerzők munkáit is olvasom. Ezt azért tartom fontosnak, mert a mostani bal-és jobboldali értelmiség csak egyoldalúan tájékozódik, így csak felszínes kritikákat tudnak megfogalmazni egymással szemben. Több nyelven beszélek, a hazai belpolitika után leginkább a spanyol-portugál politikában mozgok otthonosan, de az angolszász se hagy hidegen. Ha hármunkat nézzük én képviselem az általánosan vett politikai spektrum jobb oldalát.

Ami a legjobban hiányzik nekem a magyar közbeszédben az a kulturált, igazi párbeszéd/vita - és eddig nem is nagyon láttam erre irányuló kísérletet. Ezt a „légüres teret” igyekszünk a szakértelmünkkel megtölteni.